2013. október 2., szerda

Házi magtasak házi magocskáknak

Különlegesen szép büdöskemagok
Idén először kísérletezem a magmentéssel. Több okból is felötlött bennem, hogy miért ne lehetnének saját vetőmagjaim. Az első akkor tolult az elmémbe, amikor ismerkedtem a csávázás fogalmával. Erről már volt korábban többször is szó: ez ugye az a folyamat, amikor többnyire vegyszerekkel kezelik le a kórokozókat a magocskák felszínéről, így azok nagyobb eséllyel fognak kikelni. Itt a vegyszerrel van probléma, mivel az apró magocskákra került vegyszer felszívódik a növénybe, és általában a friss hajtások csúcsain található meg a legnagyobb koncentrátumban. Ezért érdemes például a friss fogyasztású fűszerekből mindig organikusat, vegyszermenteset venni. De az alapos biokertész igyekszik mindenféle formában száműzni a vegyszereket a kertjéből, így a többi zöldségmagot sem a hipermarketben veszi. Marad a bio vetőmag, amiből egyrészt elég kicsi a kínálat, nehezebben hozzáférhető, és még sajnos elég drága is. Van olyan forrás (Kertimag Réde), aki kínál csávázatlan vetőmagokat, melyek garantáltan GMO és vegyszermentesek, csak nincs rajtuk bio jelzés. Ez már sokkal jobb. Olcsóbb is, és a legtöbb megszokott zöldségmag elérhető ebben a formában is. Tehát első szempontunk a vegyszermentesség, egy másik lehet például az olcsóság, ezt is taglaltam már kicsit feljebb. Harmadikként említeném még a tapasztalatot: a kertünkben termett virágokat, zöldségeket év közben szépen figyelemmel kísérhetjük, látjuk melyik szeret nálunk, melyik kevésbé, megismerjük a tulajdonságaikat, és eldöntjük, hogy szeretjük-e őket vagy sem. Ha szeretjük, és a magja könnyen gyűjthető, nem látom okát, hogy miért ne próbálkozhatnánk vele. Én most itt tartok.

A hunyor magjai

A maggyűjtés viszonylag macerás dolog, de csak addig, amíg megtanuljuk, hogy mely magok azok amik gyűjthetők és melyekkel nem érdemes kísérletezni. Sajnos a magfogásról kevés infomáció áll rendelkezésre. Nem tudom, milyen gyakran találkoztok hasonló eredménnyel, de még a Google is tud nulla találatot generálni arra, hogy "maggyűjtés zöldségekről".

A könnyen gyűjthető magok közé tartoznak az egynyári virágok, a zöldségek közül pedig a bab, a borsó, a salátafélék, uborka, néhány fűszernövény (pl.kapor). Sokféle növény van, melynek virágát izolálni kell, mások csak következő éven hoznak magot. A sárgarépa például könnyen kereszteződik hasonló gyomokkal, és jövőre egyáltalán nem biztos, hogy sárgarépát fogunk találni a magocskák helyén. A részletekbe most nem mennék bele, mert számomra is még új a terület, és hosszabb utánajárást igényel, de ha egy komplexebb anyagom összejön, mindenképpen megosztom veletek.
Ami fontos, hogy csak azokról gyűjtsünk, amiről biztosan tudjuk, hogy lehet, és tárolás előtt jól szárítsuk ki, hogy nehogy bepenészedjen.

Az egynyári vinca magjai

Idén én a következő magokat gyűjtöttem: paradicsom, csípős paprika, bab, borsó, Lollo Bianco saláta, spenót, rukkola, illetve néhány virág: büdöske, borzas kata, egynyári vinca, hunyor, százszorszép.

Namost ezek mind egy-egy kis papírcsomóba vannak tekergetve, vagy kisebb-nagyobb edényekben állnak, mióta leszedegettem őket. Ez nem tesz jót nekik. Száraz, hűvös helyen kell őket tárolni, fénytől védve. Az sem árt, ha felírjuk, hogy melyik micsoda, hogy jövőre ne érjen meglepetés. Úgy gondoltam, hogy papírból tasakokat fogok hajtogatni, és szépen rendszerezem őket. Ha sokféle van belőlük, akkor érdemes egy-két egyéb jelzőt is a tasakra firkantani, például az én paradicsomom folytonnövő, a büdöském színkeverék, a virágokra rá lehet írni, hogy mikor virágzik, milyen színű, stb. Mindenképp tüntessük fel, hogy mikor fogtuk a magokat (év, esetleg hónap). A megfelelően tárolt magok éveket elállnak, lehet őket csereberélni, vagy ha a jövő évi termést kompletten elveri a jég, akkor elővesszük két év múlva is.

A magtasakokat én sütőpapírból hajtogattam, és dekortapasszal rögzítettem. Kétfélét készítettem: egy hasasabbat a nagyobb, terjedelmesebb magoknak, egy laposat pedig az apróbbaknak. Rettentő egyszerű az elkészítés, nézzük a lépéseket:

Normál tekercses sütőpapírból levágunk egy akkora darabot, amekkora tasakot szeretnénk, plusz adjunk hozzá kb. 2cm-t felül, négyet-ötöt alul. A levágott darabot én még félbehajtottam és elvágtam, így lett kettő.


Két oldalát behajtottam úgy, hogy kissé fedjék egymást.


Az alsó részét felhajtottam.


Ha hasasat szeretnénk, akkor ezt a felhajtott részt nyissuk ketté.


Az oldalsó éleket szépen simítsuk középre, hogy egybeessenek a tasak alsó élével.


Most az alsó trapézformát hajtsuk fel úgy, hogy a felső éle kicsit magasabbra kerüljön, mint a leendő tasakunk alsó éle.


Ugyanezt tegyük meg a felső trapézformával is, így a két felhajtott kis fül szépen fedi egymást középen.


Az átfedés vonalában leragasztjuk. Használhatunk dekortapaszt, de egy egyszerű cellux ugyanúgy megteszi.


Eztán a hosszanti hajtást is rögzítjük az átfedésnél teljes hosszában, nehogy kipotyogjanak a magocskák.

Nagyjából készen is vagyunk, így néz ki töltés előtt:


A felső két sarkát lekanyarítjuk egy ollóval. Így esztétikus, és lehajtás után nem lógnak ki a szélei, ha kicsit pontatlanok voltunk. Persze ezt el lehet hagyni.


Az üres tasak ezzel kész, ebből előre is gyárthatunk többet, ha marhára ráérünk.
Mielőtt betöltenénk a magokat, fordítsuk meg és az üres felületre írjuk fel a fontosabb információkat.


Aztán óvatosan nyissuk szét a tasakot, simítsuk be a szélső íveket, hogy a hasa jól kiadódjék.


Aztán már lehet is tölteni. Ha megtöltöttük, hajtsuk le a tetejét kb 2 cm vastagságban, és egy újabb tapasszal (celluxszal) rögzítsük.


A laposabb tasak hasonlóképpen készül, csak alul nem kell annyit bíbelődni. Ahogy az előbbinél csináltuk a felső részt, úgy ennél alul és felül is ez a megoldás szerepel. Sarok lekanyarít, felhajt, rögzít. Szöveg ráír, mag betölt, felső rész lehajt és rögzül.


Aztán ezeket ismételgetjük, míg az összes magocskánk betasakolódott.

A szakirodalom szerint a magokat tároljuk hűvös, száraz helyen, például egy jól zárható műanyag dobozban, amibe akár egy kicsi - cipősdobozból mentett - szilikagél csomagocskát is dobhatunk, ami magába szívja az esetleges nedvességet.

Az ízlésesen elkészített tasakokkal járhatunk csereberélni, vagy ajándékba is adhatjuk őket!

Jó munkát annak aki belevág! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése