Hogyan legyünk hoteltulajdonosok? - avagy kölcsönkenyér visszajár!

Csókolom, van kiadó szoba?

Néhány hónapja szert tettem egy rég áhított könyvre, az a címe, hogy Első zalai gyümölcsészkönyv. Szívből ajánlom mindenkinek, aki kicsit is közel érzi magát a természethez, mert fantasztikus az a fajta látásmód, ami árad ebből a kötetből. Nem egyes problémákra koncentrál, hanem egy struktúrális egészként mutatja be a gyümölcsöst, de úgy egészében a természetet.

Ahogy a mai 'modern' orvoslás is a tüneteket próbálja megszüntetni, a 'modern' vegyszeres kertészkedés is egy-egy tünetre összpontosít. Rágcsálók ellen ilyen méreg, tetvek ellen amolyan, gyomok ellen meg egy sokadik féle. A talaj tápanyag tartalmának pótlására ilyen és olyan összetevőjű műtrágyakeverék.

A gyümölcsészkönyv kettőt hátralép, és összességében látja a végbemenő folyamatokat: a természet tudja a maga dolgát, a mi feladatunk pedig csak annyi, hogy nem beavatkozunk, de elősegítjük azokat a folyamatokat, amelyek segítik az élet körforgását. Jótett helyébe pedig - főleg ha nem emberekről van szó - jót várj.

A tavasztól őszig tartó kertészkedés során szerencsére sok olyan rovar jelent meg a kertünkben, amelyek segítségére számítottam a kártevő irtásban. Van sok gyümölcsfánk is, amiket szeretném, ha mindig beporoznának a méhek, és sok szép termésünk lenne. Ahhoz, hogy ezek tavasztól őszig jelen legyenek nálunk, és megfelelően végezzék a dolgukat, télen (meg úgy általában munkaszüneti napokon) némi gondoskodást illenék adni cserébe.

A léha kertész ilyen helyzetben hivatalból jól jár, nála a bokrok alja nincs mindig tisztára gereblyézve. Itt-ott van egy farakás, vagy ágak kupaca ami alá bebújhat egy süni, vagy béka, amott néhány tégla várja további sorsát néhány csiga társaságában. Ezek a nyugalmas helyek menedéket és szaporodóhelyet biztosítanak a mi hasznos kis barátainknak. Akinél viszont a terület túl nagy, vagy rászólnak a szomszédok ha szétszóródtak a falevelek, telepíthet rovarhotelt.

A rovarhotel sokféle lehet, célja - ahogy a neve is sugallja -, hogy megszálljanak benne a rovarok. Vannak egész egyszerűek, mint például néhány üreges nádszál madzaggal összekötve:

Most a fejére csap közületek néhány, hogy ja, akkor én is hoteltulajdonos vagyok!

Aztán vannak a komplexebbek.

Saját rovarhotelre könnyedén szert tehetünk némi kézügyességgel. Állhat lábon, ebben az esetben a földön közlekedők előtt becsapjuk a hotelajtót, viszont nem ázik el az alja és tartósabb lesz.

Ha a földről indul, többféle rovart és egyéb hasznos állatot tudunk befogadni, viszont gyorsabban bomlani kezd alulról az eső, vagy olvadó hó miatt. Innentől pedig kitűnő vacsora lesz a talajban élő soklábúaknak.

Mindenképpen gondoskodjunk viszont tetőről, hogy legalább felülről védett legyen az időjárás viszontagságai ellen.

Minél többféle élőlényt szeretnénk a kertünkbe csalogatni, annál többféle helyet próbáljunk kialakítani saját rovarhotelünkben. A lepkék fakérgek repedéseiben szeretnek megbújni, a poszméhek, katicák és fátyolkák inkább a lyukakat kedvelik. A fülbemászók meg szeretnek öblös dolgok alá bemászni, főleg ha az ki is van bélelve valamivel.

Nem kell a barkácsáruházba szaladni hozzávalókért. Ha a saját kertünk hasznos rovarjai számára szeretnénk menedéket nyújtani, mi más szolgálhatna alapanyagul számukra, mint amit a kertben találunk? A léha kertész ismét dörzsölgeti a tenyerét - már ha rovarhotel készítésre adta a fejét. Gyűjtsünk száraz ágakat, tobozokat, vastagabb ágakat, fakérget, száraz leveleket.

Először hozzuk szerkezetkész állapotba a hotelt. Készítsük el a keretet, fakkokat, amelyek belsejét majd megtöltjük. Kerüljön rá a tető, majd jöhet a lakberendezés.

Egyéni ízlésünktől függően sokféle formát adhatunk a szállodának:

Bohémeknek

Azoknak, akik csak párhuzamosok mentén tudnak élni

Művészkéknek

Sznoboknak

Romantikus lelkeknek

A nem bonyolítóknak

Szőlősgazdáknak

Ezt köszönöm szépen, nekem.

Ne legyünk persze naivak, a rovarhotel nem csak a hasznos rovarokat fogja a kertünkbe édesgetni. Lesznek ragadozók is, és biztosan a madarak is időnként tizedelik majd a lakóinkat, de ennek örüljünk. Ahhoz, hogy a természetes folyamatok szépen egyensúlyban maradjanak, rájuk is szükségünk van.

A rovarhotel készítés amellett, hogy rendkívül hasznos tevékenység, különösen jó móka a gyerekeknek. Vonjuk be őket is a berendezésbe, közben megtanulják ki milyen szobát kedvel, és miért is jó, ha nekünk van olyanunk. Ha pedig már benépesült, lehet figyelgetni a lakókat.

Akinek esetleg mégsem fűlik a foga az elkészítéshez, az meg is vásárolhatja készen.

Jó barkácsolást mindenkinek! :)

A sütőtökpite, amiből majdnem gazdagok lettünk

Rácalmáson élünk, ahol minden évben (idén 10. alkalommal) megrendezik a tökfesztivált. A falu tökbe borul, az utcákon a porták előtt vicces és életszerű, sokszor politikai felhangoktól sem mentes kompozíciók hirdetik a tulajdonosok véleményét. Tavaly például egy komplett tökjelenet volt a Csillagok háborújából mindjárt a hatos főúti leágazásnál, idén pedig egy nagyon realisztikus, és óriási Süsü köszöntötte a látogatókat, bár ez utóbbi tökhöz való kötődése nem egészen világos egyelőre. A helyi Jankovich kúria ad otthont a háromnapos programsorozatnak és vásári forgatagnak. Természetesen van tökből készült ételek versenye is.
Chef-fel ha jól számolom, negyedik éve dobjuk fel a témát, miszerint jövőre kéne bérelni egy faházat és tökpitét árulni. Az idő távlatában könnyen megy a tervezgetés. Mennyi fogyna, hogyan és hol sütnénk le, hol hűtenénk, tárolnánk, mennyiért adnánk és hűűű, mennyit keresnénk vele. Aztán eltelik egy év, megint horizonton a tökfesztivál és elmerülünk a hétköznapi gondjainkban, a gyereknek cipő kell, a munkával el vagyok maradva, a család jön látogatóba, takarítani is kell... na, idén se csináljuk meg a tököspite bizniszt. Na de majd jövőre! :)
Azt hiszem kár is tovább áltatni magunkat. Sose fogunk faházat bérelni, se több száz pitét lesütni, majd három napig árulni. Így úgy gondoltuk, ideje feltenni a blogra a receptet, aztán mindenki készítse el maga! (Azért itt és most szeretném levédeni a tököspite fabódéban árusításának ötletét a rácalmási tökfesztiválon...)

Nade vágjunk bele, bonyolult és macerás dolog elkészíteni, viszont mindenképpen megéri. Igyekszem a lépéseket jól leírni, hogy biztosan jól sikerüljön. Három részletben készül. Először a tököt kell megsütni. Aztán a tésztát kell elkészíteni és elősütni, majd a töltelékkel együtt ismét sütni. Gőzben. :)
Mi kétfélét sütöttünk. Egyet (konkrétan négyet) a hagyományos recept szerint, egyet pedig Chef hirtelen felindultságból még megtoldott egy mákréteggel. Ez utóbbi részletei majd a bejegyzés végén, először nézzük a sima tökpitét.

Sütőtökpite

előkészítési idő: kb. egy óra 

sütési idő: egy- másfél óra plusz 20perc plusz 30 perc

Hozzávalók a tésztához:

240g vaj

150g cukor

2 egész tojás

460g liszt

fél csomag sütőpor

alufólia

szárazbab vagy rizs

Hozzávalók a töltelékhez:

7db egész tojás

250g cukor

2dl tejszín

300g sült sütőtökpüré

Kezdjük azzal, hogy egy normál sütőtököt feldarabolunk, és közepes lángon puhára sütjük. Érdemes a tepsi alját alufóliával kibélelni, hogy a töksütés közben keletkező ragacsos karamellás lé ne nagyon égjen rá a tepsire. Könnyebb lesz mosogatni.

Ha elkészült a tök, nekiállhatunk a tészta begyúrásának, addig a tökpép hűl.

A tészta hozzávalóit egy tálba tesszük, és alaposan összegyúrjuk. Kemény, linzerszerű tésztát kell kapjunk. Ha túl lágy, tegyük fél órára a hűtőbe, hogy a zsiradék dermedjen kissé. Ha már megfelelő, elővesszük és kb. fél cm vastagságúra nyújtjuk. A deszkát és a nyújtófát is érdemes belisztezni nyújtás előtt.

A piteformát kivajazzuk, kilisztezzük. Érdemes egy mélyebb pitesütő formát választani. A miénk egy laposabb formában sült, de minél vastagabb a töltelék, annál intenzívebb az ízélmény. 

A kinyújtott tésztára ráhelyezzük a piteformát, majd egy hegyes késsel körberajzoljuk úgy, hogy ráhagyunk körben kb. két-három centit, attól függően, milyen mély a piteforma.

A felesleget eltávolítjuk.

A tésztalapot a piteformába helyezzük, és a széleihez illesztjük, belenyomkodjuk az ívekbe. Az alját szúrkáljuk meg a kés hegyével néhány helyen.

Ha esetleg itt-ott túl vékony lett, vagy akár ki is szakadt, nyugodtan foltozzuk meg. Ilyesmi a legjobb családban is előfordul.

A formából kilógó részt egy kés életlen felével lehúzogatjuk.

Ha sikerült szépen kibélelni a tésztával, akkor az egészet vonjuk be egy réteg alufóliával.

Majd a kibélelt-bevont formát töltsük meg rizzsel vagy szárazbabbal egészen színültig. Erre azért van szükség, hogy a tészta megtartsa eredeti formáját. A rizs vagy bab súlyától nem fog eldeformálódni, se túlságosan feljönni. Az erre a célra szánt nehezék később is felhasználható hasonló feladatra, de fogyasztásra már alkalmatlan.

Tegyük 170 fokos sütőbe, és süssük kb. 15-20 percig. Időnként ellenőrizzük. Ha már szép világosbarna a fólia alatt a tészta, akkor elkészült.

Eltávolítjuk a nehezéket és a fóliát. Vigyázat, forró! Ilyen szép pite alapokat nyerünk.

Míg hűl, elkészítjük a tölteléket. A hozzávalókat egy tálban botmixer (és egy kukta) segítségével leturmixoljuk.

Ha alaposan elkeveredett a massza, egy finom lyukú szűrőn még áttoljuk, hogy még egységesebb legyen. Ez a lépés elhagyható ha sikerült szép, egynemű anyagot kapni a turmixolással, és a felhasznált tök is igazán pépesre sült.

Az így nyert tölteléket beletöltjük az elősütött piteformába.

Töltsük egész színültig. Főleg, ha ki van rendesen vízszintezve a sütőnk. A miénk nincs. :)

Egy csepp se vesszen kárba! Mi a maradék tésztából és töltelékből pici, egyszemélyes pitéket is sütöttünk.

A sütő hőmérsékletét vegyük vissza 100-120 fokra. A sütő aljába tegyünk egy tepsibe meleg vizet, majd helyezzük a pitéket a sütőrácsra. Kb. fél óra alatt sül (gőzölődik) készre a pite. Ellenőrzésképpen kicsit löködjük meg a szélét a sütőben. Ha még hullámzik rajta a töltelék, akkor süssük tovább. Minél mélyebb a piteforma, annál lassabban fog elkészülni. Ha böködésre kocsonyásan rezeg, elkészült. Kivesszük a sütőből és először szobahőmérsékletűre, majd hűtőben hidegre hűtjük.

Amíg hűl, készíthetünk spékelésként sós, tökmagos grillázst a tetejére.

Sós, tökmagos grillázs

elkészítési idő: kb. húsz perc

Hozzávalók:

egy jó maréknyi tökmag

só

10 dkg kristálycukor

fél dl víz

Egy serpenyőbe beletesszük a tökmagot, megsózzuk, és megpirítjuk.

Fogunk egy kisebb serpenyőt, vagy lábast. Tegyük bele a cukrot, és öntünk hozzá kb. fél dl vizet. Ne kavarjuk meg, gyújtsunk alá. Közepes lángon melegítsük.

A víz és a cukor lassan elkezd forrni. Továbba se kavargassuk, hagyjuk, hadd fortyogjon magában.

Nagyjából ilyen fázisokon megy át, míg karamellizálódik:

Amikor már szép aranyszínű, elkészült. Húzzuk félre, és szórjuk bele a sózott, pirított tökmagot. Egyet keverünk rajta, majd kiborítjuk egy szilikonos sütőlemezre. Elterítjük kissé, hogy ne legyen túl vastag. 

Amikor kissé kihűl, akár formázhatjuk is. Ha teljesen kihűlt, darabokra törhetjük.

Tökös-mákos pite

ugyanúgy, ahogy a sima tökös piténél, plusz kb. 10 perc a mákrétegnek

Hozzávalók a mákréteghez:

100g mák

30g cukor

1dl tej

1db tojás

A mákot a cukorral és a tejjel felfőzzük. Ha elkészült, hozzákeverjük a felvert tojást. Az így kapott mákmasszát a már megsült pitealap aljára vékonyan elkenjük. Ekkor betesszük a sütőbe 100-120 fokra, csak 10 percre, hogy a mákréteg kissé megszilárduljon. Azután kivesszük, és rátöltjük a sütőtökmasszát, ahogy az első esetben is tettük, és ugyanúgy sütjük, ahogy az első esetben is le van írva. 

Látványra ez a mákos verzió szerintem sokkal mutatósabb, viszont nagyon intenzív a mákíz, ami gyakorlatilag szinte teljesen elnyomja a tökízt. A textúrák keveredése: omlós linzertészta, markáns mákíz, majd a krémesen lágy tök viszont nagyon kellemes élményt hagy a szájban. 

Hasonlóképp, mint a fentinél, itt is kiegészíthetjük az összképet a sós grillázzsal, illetve némi tejszínhabbal vagy fagylalttal.

Jó étvágyat kíváunk!

És ha jövőre bárki Rácalmásra látogat a tökfesztivál ideje alatt, és egy fabódéban tökpitét lát árulni két zilált külsejű egyént, azok mi leszünk! Gyertek oda egy helló és egy kóstoló erejéig! :)

Esetleges kérdéseiteket és tapasztalataitokat is szívesen vesszük!

Házi magtasak házi magocskáknak

Különlegesen szép büdöskemagok

Idén először kísérletezem a magmentéssel. Több okból is felötlött bennem, hogy miért ne lehetnének saját vetőmagjaim. Az első akkor tolult az elmémbe, amikor ismerkedtem a csávázás fogalmával. Erről már volt korábban többször is szó: ez ugye az a folyamat, amikor többnyire vegyszerekkel kezelik le a kórokozókat a magocskák felszínéről, így azok nagyobb eséllyel fognak kikelni. Itt a vegyszerrel van probléma, mivel az apró magocskákra került vegyszer felszívódik a növénybe, és általában a friss hajtások csúcsain található meg a legnagyobb koncentrátumban. Ezért érdemes például a friss fogyasztású fűszerekből mindig organikusat, vegyszermenteset venni. De az alapos biokertész igyekszik mindenféle formában száműzni a vegyszereket a kertjéből, így a többi zöldségmagot sem a hipermarketben veszi. Marad a bio vetőmag, amiből egyrészt elég kicsi a kínálat, nehezebben hozzáférhető, és még sajnos elég drága is. Van olyan forrás (Kertimag Réde), aki kínál csávázatlan vetőmagokat, melyek garantáltan GMO és vegyszermentesek, csak nincs rajtuk bio jelzés. Ez már sokkal jobb. Olcsóbb is, és a legtöbb megszokott zöldségmag elérhető ebben a formában is. Tehát első szempontunk a vegyszermentesség, egy másik lehet például az olcsóság, ezt is taglaltam már kicsit feljebb. Harmadikként említeném még a tapasztalatot: a kertünkben termett virágokat, zöldségeket év közben szépen figyelemmel kísérhetjük, látjuk melyik szeret nálunk, melyik kevésbé, megismerjük a tulajdonságaikat, és eldöntjük, hogy szeretjük-e őket vagy sem. Ha szeretjük, és a magja könnyen gyűjthető, nem látom okát, hogy miért ne próbálkozhatnánk vele. Én most itt tartok.

A hunyor magjai

A maggyűjtés viszonylag macerás dolog, de csak addig, amíg megtanuljuk, hogy mely magok azok amik gyűjthetők és melyekkel nem érdemes kísérletezni. Sajnos a magfogásról kevés infomáció áll rendelkezésre. Nem tudom, milyen gyakran találkoztok hasonló eredménnyel, de még a Google is tud nulla találatot generálni arra, hogy "maggyűjtés zöldségekről".

A könnyen gyűjthető magok közé tartoznak az egynyári virágok, a zöldségek közül pedig a bab, a borsó, a salátafélék, uborka, néhány fűszernövény (pl.kapor). Sokféle növény van, melynek virágát izolálni kell, mások csak következő éven hoznak magot. A sárgarépa például könnyen kereszteződik hasonló gyomokkal, és jövőre egyáltalán nem biztos, hogy sárgarépát fogunk találni a magocskák helyén. A részletekbe most nem mennék bele, mert számomra is még új a terület, és hosszabb utánajárást igényel, de ha egy komplexebb anyagom összejön, mindenképpen megosztom veletek.
Ami fontos, hogy csak azokról gyűjtsünk, amiről biztosan tudjuk, hogy lehet, és tárolás előtt jól szárítsuk ki, hogy nehogy bepenészedjen.

Az egynyári vinca magjai

Idén én a következő magokat gyűjtöttem: paradicsom, csípős paprika, bab, borsó, Lollo Bianco saláta, spenót, rukkola, illetve néhány virág: büdöske, borzas kata, egynyári vinca, hunyor, százszorszép.

Namost ezek mind egy-egy kis papírcsomóba vannak tekergetve, vagy kisebb-nagyobb edényekben állnak, mióta leszedegettem őket. Ez nem tesz jót nekik. Száraz, hűvös helyen kell őket tárolni, fénytől védve. Az sem árt, ha felírjuk, hogy melyik micsoda, hogy jövőre ne érjen meglepetés. Úgy gondoltam, hogy papírból tasakokat fogok hajtogatni, és szépen rendszerezem őket. Ha sokféle van belőlük, akkor érdemes egy-két egyéb jelzőt is a tasakra firkantani, például az én paradicsomom folytonnövő, a büdöském színkeverék, a virágokra rá lehet írni, hogy mikor virágzik, milyen színű, stb. Mindenképp tüntessük fel, hogy mikor fogtuk a magokat (év, esetleg hónap). A megfelelően tárolt magok éveket elállnak, lehet őket csereberélni, vagy ha a jövő évi termést kompletten elveri a jég, akkor elővesszük két év múlva is.

A magtasakokat én sütőpapírból hajtogattam, és dekortapasszal rögzítettem. Kétfélét készítettem: egy hasasabbat a nagyobb, terjedelmesebb magoknak, egy laposat pedig az apróbbaknak. Rettentő egyszerű az elkészítés, nézzük a lépéseket:

Normál tekercses sütőpapírból levágunk egy akkora darabot, amekkora tasakot szeretnénk, plusz adjunk hozzá kb. 2cm-t felül, négyet-ötöt alul. A levágott darabot én még félbehajtottam és elvágtam, így lett kettő.

Két oldalát behajtottam úgy, hogy kissé fedjék egymást.

Az alsó részét felhajtottam.

Ha hasasat szeretnénk, akkor ezt a felhajtott részt nyissuk ketté.

Az oldalsó éleket szépen simítsuk középre, hogy egybeessenek a tasak alsó élével.

Most az alsó trapézformát hajtsuk fel úgy, hogy a felső éle kicsit magasabbra kerüljön, mint a leendő tasakunk alsó éle.

Ugyanezt tegyük meg a felső trapézformával is, így a két felhajtott kis fül szépen fedi egymást középen.

Az átfedés vonalában leragasztjuk. Használhatunk dekortapaszt, de egy egyszerű cellux ugyanúgy megteszi.

Eztán a hosszanti hajtást is rögzítjük az átfedésnél teljes hosszában, nehogy kipotyogjanak a magocskák.

Nagyjából készen is vagyunk, így néz ki töltés előtt:

A felső két sarkát lekanyarítjuk egy ollóval. Így esztétikus, és lehajtás után nem lógnak ki a szélei, ha kicsit pontatlanok voltunk. Persze ezt el lehet hagyni.

Az üres tasak ezzel kész, ebből előre is gyárthatunk többet, ha marhára ráérünk.
Mielőtt betöltenénk a magokat, fordítsuk meg és az üres felületre írjuk fel a fontosabb információkat.

Aztán óvatosan nyissuk szét a tasakot, simítsuk be a szélső íveket, hogy a hasa jól kiadódjék.

Aztán már lehet is tölteni. Ha megtöltöttük, hajtsuk le a tetejét kb 2 cm vastagságban, és egy újabb tapasszal (celluxszal) rögzítsük.

A laposabb tasak hasonlóképpen készül, csak alul nem kell annyit bíbelődni. Ahogy az előbbinél csináltuk a felső részt, úgy ennél alul és felül is ez a megoldás szerepel. Sarok lekanyarít, felhajt, rögzít. Szöveg ráír, mag betölt, felső rész lehajt és rögzül.

Aztán ezeket ismételgetjük, míg az összes magocskánk betasakolódott.

A szakirodalom szerint a magokat tároljuk hűvös, száraz helyen, például egy jól zárható műanyag dobozban, amibe akár egy kicsi - cipősdobozból mentett - szilikagél csomagocskát is dobhatunk, ami magába szívja az esetleges nedvességet.

Az ízlésesen elkészített tasakokkal járhatunk csereberélni, vagy ajándékba is adhatjuk őket!

Jó munkát annak aki belevág! :)