2013. február 25., hétfő

Biokertészet a gyakorlatban és a konyhák legjobbjai - programajánló a hétre

Ahogy szépen, fokozatosan beindul az újjáéledés a természetben, a kertészkedők ujjbegyei is kezdenek zsibogni. Lehet nézegetni, hogy hol bújnak elő a nárciszok, krókuszok, tulipánok és jácintok, a kert madaraktól zajos. A veteményezési szezon is lassan kezdetét veszi, nekifoghatunk az első palánták nevelésének. Biokertészkedők, vegyszermellőzők (vagy törekvők) számára lehet érdekes a héten egy kétnapos rendezvény Kishantoson a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Közhasznú Nonprofit Kft és a Mezőföld Népfőiskolai Társaság szervezésében, Biokertészet a gyakorlatban címmel.

2013. február 27-én, szerdán
15.00-tól Növényvédelem a biokertben
Előadó: László Gyula, a Biocont Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója

17.00-tól Zöldségtermesztés biomódszerekkel
Előadó: Németh István, a Rábcakapi Biokertészet vezetője

2013. február 28-án, csütörtökön
15.00-tól Bio fűszer- és gyógynövénytermesztés - Ízes, illatos gyógyító kert
Előadó: Lechner Judit - kertészmérnök, biotermelő

17.00-tól Tervezz csodakertet! - A kerttervezés művészete
Előadó: Sonkoly Ferenc kertészmérnök.

A belépődíj 500 Ft / előadás, vagy 1000 Ft egy napra.

Az első friss idényzöldségek megjelenésével talán a konyhában is szívesebben forgolódik az ember, itt az idő felkészíteni ezt a helyiséget a sok sütésre-főzésre, befőzésre, eltevésre! A konyhatechnológia színe-java vonul fel hétvégén a Budapest Sportarénában, ahol minden bizonnyal a vidéki stílus kedvelői is találnak kedvükre valót, leshetnek el ötleteket!

Konyhakiállítás 2013
Időpont: 2013. március 1-2-3
Helyszín: Budapest Sportaréna

Jegyek elővételben 1200, a helyszínen 1900 Ft-ért válthatóak.

A kiállítókról és további részletekről a www.konyhakiallitas.hu oldalon lehet többet megtudni.
Aki regisztrál az oldalon, nyereményjátékban vesz részt, melynek fődíja egy 2.5 millió Ft értékű konyhaberendezés!


Hasznos linkek:
http://www.biocont.hu/
http://biokerteszet.com/
http://www.konyhakiallitas.hu/



2013. február 14., csütörtök

Receptkártya - havi freebie

Rég nem készítettem nektek freebie-t, így bajos lenne havinak nevezni, de igyekezni fogok! :)
Ez alkalommal íme egy receptkártya. Méreténél fogva négy darab ráfér egy A4-es lapra.
Bármilyen visszajelzést szívesen fogadok!
Amúgy meg használjátok egészséggel, gyűjtsetek sok-sok receptet ha vendégségbe mentek és nagyon ízlett valami!

A bal felső sarokban van hely a recept nevének, alatta kipipálható, hogy melyik fogástípusba tartozik, majd beírjuk hogy kb. mennyi idő alatt készül el. Feljegyezhetjük azt is, hogy kitől kaptuk a receptet!
Letöltéshez kattintsatok a képre, majd a felugró nagy képen jobb gomb és mentés a számítógépre.
Jó vadászatot!

2013. február 9., szombat

1325 Ft-nyi befektetés a blogba

Novemberben volt a Nagyobbik Fiam névnapja, és ilyenkor szokás, hogy valami finomsággal megvendégeljük az ovistársakat, óvónéniket. Többnyire tortát viszünk, csak nem teszünk rá gyertyát. Az óvoda elővigyázatosságból nem fogad házi süteményeket - megelőzendő az esetleges megbetegedéseket, fertőzéseket. A vitt süteményről blokkot kell vinni. Házisütemény, torta tehát kizárva. No meg persze az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy vinni kéne valamit, így beugrottam a városba, hogy veszek egy kész tortát. Végigmentem néhány cukrászdán, de egyrészt elég gyér volt a kínálat, másrészt számomra rettentő drágák is voltak a torták. Végső elkeseredésemben elmentem egy szupermarket hálózat helyi áruházába, ahol szintén tartanak előregyártott tortákat. Valamivel olcsóbbak voltak, mint a cukrászdai készítmények, de vetettem egy gyors pillantást az összetevőkre. Teljesen letaglózott. Akkor elhatároztam, hogy felteszem a blogra, hát itt van, fogadjátok.

Ellenfényben
Csokoládé ízű zsúrtorta

Összetevők: Kakaós piskóta karika (búzaliszt BL-55, teljes tojáslé, kristálycukor, ivóvíz, emulgeáló paszta [víz, emulgeálószer: E471, E475, természetes narancsaroma], kakópor, sütőpor [térfogatnövelőszer: E500ii, kukoricakeményítő, stabilizátor: E450i], aromakészítmény [nedvesítőszer: E1520, ivóvíz, természetes citrom aroma, savanyúságot szabályzók: E262i, E260], "Párizsi krém" [glükózszirup, margarin {finomított növényi olajok, ivóvíz, emulgeálószer: E471, étkezési só, tartósítószerek: E200, E202, savanyúságot szabályozó anyag: E300}, aroma színezék: E160a], kakaópor, tartósítószer: E202), Krém margarin (hidrogénezett és részben hidrogénezett növényi olajok és zsírok, ivóvíz, emulgeáló szerek: szójalecitin: E476, E471, étkezési só, savanyúságot szabályozó anyag: E330, színezék: E160a), Fehér színű fondan (cukor, ivóvíz, glükózszirup), Kakaós hidegzselé (ivóvíz, glükózszirup, cukor, kakaópor, aroma, stabilizáló szerek: glicerol, pektin, agar-agar, tartósítószer: kálium-szorbát, savanyúságot szabályozók: citromsav, difoszfátok), Kakaós bevonó "dara" (cukor, hidrogenizált növényi zsírok, zsírszegény kakaópor, emulgeálószer: szójalecitin, glükózszirup, fényező anyag: E904, aroma). Csokoládé ízű krém aránya a készermékben: 45g/100g.

Minőségét három napig őrzi meg nulla és öt fok között tárolva. 1949 Ft/kg. Amit én vettem, annak nettó tömege 0,680g, így 1325 Ft-ot fizettem érte.



Nem ez volt a leghosszabb címkéjű torta
Mi a baj az E betűkkel? 

Ha végignézitek az összes E betű leírását a Tudatos Vásárlók Egyesülete honlapján, láthatjátok, hogy ezek legtöbbjének használata 'biztonságos', és csak néhányuknál van mennyiségi korlátozás feltüntetve. 
Mégis, mi a baj az E betűkkel, ha biztonságosnak számítanak? Nehéz eligazodni a kérdésben, hiszen a neten számos vélemény, még szakvélemény is olvasható pro- és kontra. Számomra - mint laikus - az egyetlen megkérdőjelezhető dolog maga a szükségesség, illetve saját választásunk, miszerint inkább választjuk-e a feldolgozott, előkészített, készregyártott termékeket ahelyett, hogy magunk készítenénk el őket. Hiszen ha végiggondoljuk, az érdekek erősen ütköznek. Mi azt szeretnénk, ha olcsó lenne, jó minőségű és egészséges. A gyártónak pedig az az érdeke, hogy minél több haszonra tegyen szert ilyen vagy olyan úton. Szerencsére van alapvető törvényi szabályozás, de így is előfordulnak gyanús és felháborító esetek. Nemrégiben egy szupermarket marhahúskészítményeiről derült ki, hogy részben lóhúsból voltak, holott biztosan nem engedélyezi a törvény, hogy valamit marhahúspogácsának hívjanak, ha az lóból és sertésből is van. A törvény vagy szabályozás nem ér semmit, ha nem tartják be.

Azontúl számomra szintén kérdéses, hogy hosszú távon milyenek ezek szervezetünkre gyakorolt hatásai. Még ha ezek felfedezése, szélesebb körű használata viszonylag hosszú időre (néhány tíz évre) nyúlik is vissza, az a dömping, ami a mai fogyasztásban jellemzi ezek használatát, már másképp festi le a helyzetet. Legyenek ezek az E betűk mégoly veszélytelen és természetes összetevők is (és ha nem azok?), nagyobb mennyiségben még mindig ugyanennyire veszélytelenek? 

Használatuk biztosan elkerülhető tudatos tervezéssel, élettel. Ha az ember (én, például) kicsit előre gondolkodik, idejét jól osztja be (két kisgyerekem van), megpróbálja hatékonyan szervezni az életét, elkerülheti a feldolgozott termékek használatának egy részét. Úgy érzem, minél többet ki tudunk zárni az életünkből, annál jobb. Részben ezért is kezdtünk neki Chef-fel ennek a blognak. Szeretnénk alternatívát nyújtani a bolti termékek kikerülésére. Biztosan jóval egyszerűbb elmenni a boltba és megvenni a kész szalámikat, májkrémeket, joghurtokat, süteményeket, kenyereket, mint otthon elkészíteni őket, és tudom, hogy egy városlakónak sem könnyű nekiállni levágni egy disznót (csirkét, kacsát, akármit), feldolgozni, betölteni 20 rúd szalámit, hogy abból bespájzolhasson egész évre. De próbálkozni ér! Nyitott szemmel járni, nyitott elmével olvasgatni (pro és kontra is!), kérdéseket feltenni, összefüggéseket kutatni, alternatívákat keresni, összességében pedig hallgatni belső megérzéseinkre. Egyáltalán, kicsit tudatosabban élni. Mégiscsak mi vagyunk a Homo Sapiens (értelmes ember). Lehet, hogy beletelik némi időbe, és esetleg nem marad egy újabb brazil szappanoperára vagy bulvárújság elolvasására, de ha jól osztjuk be az időnket, aki nagyon akarja, talán arra is talál. 

Jó étvággyal? 
Nem ettük meg a csokitortát, bár megkóstoltuk Chef-fel. Volt íze, de nem mondhatnám, hogy amennyire csokisnak kinéz (csokis piskóta, csokikrém, csokibevonat, csokidekoráció), annyira csoki íze lett volna. Állagra sem volt túl vészes, bár nem vagyunk oda a vajas krémekért, de ez ízlés kérdése. Egyszerűen csak nem szívesen ennénk. Sütöttünk palacsintát. Nem volt rajta fényes csokimáz, kakaóval volt töltve, fél órába telt, mire kisütöttük, de legalább tudtuk, miből van. 
Mindenkinek joga van eldönteni, hogy mivel tölti az idejét. Anyukám mindig azt mondja, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen, és ezzel nem nagyon tudok vitatkozni. Remélem, hogy az 1325 Ft-nyi befektetésem nem csak nálunk, de nálatok is megtérül valamennyire!

2013. február 6., szerda

Vetőmag ingyen, és egy lépés az önfenntartó zöldségtermelés felé

Sokszínű paprika- és paradicsom fajták
Még az ősszel írtam és idéztem egy bejegyzést arról, hogy miért is jó a tájjellegű gyümölcsfajták telepítése. Most, a tavasz - és a veteményezési szezon - közeledtével ismét előtérbe kerül a téma, ezúttal arra buzdítanálak benneteket, hogy vessetek konyhakertetekbe régi, tájjellegű magyar zöldségfajokat.

Miért?

Mert ezek a fajok hosszú-hosszú időn át edződtek Magyarország klímáján, erőssé, ellenállóvá váltak az időjárási viszontagságokkal, betegségekkel szemben. Kezelésük egyszerűbb, mint a bolti vetőmagból termesztett zöldségeké, sokszor nagy termőképességű fajták. Kevesebb kártevő is támadja meg őket. Vagy ha másért nem, sokszínű kertkultúránk továbbéltetése, hagyományaink megőrzése miatt.

Hogyan?

Január elején volt nálunk egy előadás a veszprémi Csalán egyesület közreműködésével népszerűsítendő a zöldebb életet és az energiamegtakarítást. Az előadás vége felé szó esett a veteményezésről, a házi kiskertek, konyhakertek nagyszerűségéről és az önfenntartó zöldségtermesztésről. Az előadó, Szalay Timi javasolta, hogy keressük meg a Növényi Diverzitás Központot. A központ gyakorlatilag egy génbank, sok száz és ezer különböző régi, tájjellegű növény szaporítóanyagait őrzik, vizsgálják, tartják fenn. A nagyközönség is hozzájuthat ezeknek a vetőmagoknak egy részéhez, méghozzá ingyenesen. A központ cserébe azt kéri, hogy egy kis kérdőíven tartsuk számon a növény fejlődését, jellemezzük  ízvilágát, növekedését, terméshozatmát, tehát értékeljük. Kérik továbbá, hogy lehetőség szerint gyűjtsünk az érett növényekről saját magokat, melyeket a következő években tovább hasznosíthatunk, vagy ismerőseinkkel megoszthatunk, csereberélhetünk. Egy évben maximum tíz fajt igényelhetünk, a pontos fajták kiválasztását mi magunk is elvégezhetjük, de bízhatjuk a központra is. A tavaszi magigénylés decembertől február végéig tart, így aki szeretne ily módon vetőmaghoz jutni, igyekezzen egy igénylést elindítani.

Mindegyik más ízre, formára,
felhasználhatóság szempontjából
Az igénylés pontos menetéről a honlapjukon kapunk bővebb tájékoztatást, illetve megtekinthetjük az idei választékot is. Mindig csak azokat a vetőmagokat bocsájtják a nagyközönség rendelkezésére, amely fajok nem szerepelnek az aktuális nemzeti fajtajegyzékben. Így az ott nyilvántartott hatvanyolc féle paradicsom helyett mi 'csak' tizenkétféle fajtából szemezgethetünk, olyanokból, mint az 'Ökörszív' tájfajta vagy a 'Patvarci Óriás rongyos' tájfajta. Egy próbát mindenképpen megér.
A központ ígéri, hogy hamarosan közzétesznek egy útmutatót a helyes magfogás mikéntjéről is, hogy gondoskodhassunk ezen fajták továbbszaporításáról, terjesztéséről, vagy saját vetőmagigényünk folytonos biztosításáról.
A központ felhívja a figyelmet arra, hogy ezek nem fémzárolt vetőmagok, ami azt jelenti, hogy a gyakorlatban esetleg nem olyan nagy százalékban kelnek, mint a bolti vetőmagok, cserébe viszont természetesek, vegyszerektől mentesek. A fémzárolás régről fennmaradt jellemzése az ellenőrzött minőségű vetőmagoknak. Régen kis fém bilétával zárták le a vetőmagokat tartalmazó zsákokat, jelezve ezzel annak megbízhatóságát. Ma már ez nem így működik, de a kifejezés megmaradt. A boltokban kapható vetőmagok fémzároltak, és többségükben csávázottak, ez azt jelenti, hogy valamilyen vegyszeres (nedves vagy száraz) eljárással leölték a felületükről az esetleges betegségeket hordozó anyagokat, így a  földbe kerülve jó eséllyel kapunk értékelhető termést. A biokertészek azonban odafigyelnek arra is, hogy ne csak a növekedési folyamat során, de a kezdetek kezdetén se érintse vegyszer zöldségeiket. Szerencsére már egyre több helyen kapható bio vetőmag, ami elviekben garantálja a vegyszermentességet.

Kérek egy kiló babot. Melyikből?
Aki tehát szeretne ingyen, bio minőségű, régi tájjellegű, ellenálló fajtákat látni konyhakertjében, feltétlenül keresse meg a Növényi Diverzitás Központot, február végéig van ideje mintákat igényelni génbankjukból.

A Nödik áldásos tevékenységének köszönhetően az elmúlt tizenkét évben 16-ról 1629-re nőtt az átadott tételek száma, segítve ezzel a termesztett zöldségek sokféleségének (diverzitásának) fenntartását, és újra elterjesztését.

Én januárban igényeltem mintát a központtól. Kb. másfél hét után kaptam választ e-mailemre, amiben elfogadták igénylésemet. Közben kitöltöttem, aláírtam és elküldem a Megállapodást postán. Most várom a vetőmagok érkezését, amint megkapom őket, beszámolok róla!

Kapcsolódó link:
Növényi Diverzitás Központ - http://www.rcat.hu/
A felhasznált fotók szintén a Nödik honlapjáról származnak.

És egy kisfilm a biodiverzitás margójára (kb 50 perc, de érdemes):
http://www.youtube.com/watch?v=_3sxMByA1R0

2013. február 3., vasárnap

Mama omlós diós teasüteménye

Mama és papa
Ez az egyetlen megmaradt sütireceptem anyai nagymamámtól. Bár a 'sürümeggyet' is tőle tanultam, ez egy igazi, finom teasütemény.

Alig tizenhat éves voltam, mikor mama meghalt, azt hiszem akkor még nem értékeltem kellőképp konyhai remekeit. Pedig nagyon jól főzött és sütött. Egyik nagy kedvencem volt a "meggyes karafantyú", ami amolyan piskótaszerű tészta volt, és meggybefőttet kellett a tetejére szórni. Annyit raktunk rá mindig, hogy alig látszott ki a tészta.

Rengeteg gyerekkori emlékem van róla, és a papáról is. A papa például nagyon jól játszott klarinéton és szaxofonon, még cimbalmozni is tudott. Hétvégén mikor náluk aludtunk Mezőszilason, szombat esténként gyakorta hívták "muzsikálni". Hajnalban jött haza mindig, mi pedig vasárnap reggelente zsírpapírból ettük a lakodalmas süteményeket hideg tejjel, még a dunyha alatt. Máskor meg mákos bejglit kaptunk reggelire. Esténként lavórban fürödtünk, és olajkályha melegítette a szobát. A hatalmas dunyhák alatt az ágy jéghideg volt, de ha egyszer bemelegítettük, a lábunk ujját se dugtuk ki!

Simon mama és én
Mamának eszméletlen sztorijai voltak, és kitűnő humora annak ellenére is, hogy nem volt könnyű élete. Időnként akkorákat rúgott a macskákba ha az útjában voltak, hogy két métert is arrébb repültek. Igazi falusi élet volt ott. Volt hastok az almafa alatt, volt vetemény, voltak állatok. Vágtunk csirkét, tyúkot, tömtünk kacsát, egyeltünk répát, fáról szedtük a meggyet sonkakampóra akasztott mázas bádogvödörbe. Simogattunk újszülött kisnyuszikat, sárga és fekete kiscsibéket, etettük őket a lámpa alatt tört főttojással. Mama puszta kézzel szedte nekik a csalánt a kerítés mellől. Morzsoltunk kukoricát a góréban, és minden évben szüreteltünk, daráltunk, préseltünk. Bungit építettünk a fára az unokatesókkal, hevertünk a fűben, földkupacokkal dobáltuk egymást a szomszéd kukoricásában. Vödörrel jártunk a kúthoz vízért és bádogpohárból merítettünk belőle. Friss volt és jéghideg. A kiskonyhában a sparhelt mintha folyamatosan be lett volna gyújtva. Azon melegedett a mosogatóvíz is, amit aztán a mama dolga végeztével kilendített az udvarra egy utolsó lötykölés után.

Talán nem is vettem észre, de biztosan ott szívtam magamba a vidéki élet iránt érzett szeretetet, a természetközeli élet szépségeit, és valószínűleg a házias, saját élelmiszerekből készített ételek örömét is.
Mama és papa is meghaltak már. Házukat anyukám élteti tovább, az egykori vidéki otthonból életre szóló hétvégi szenvedély lett, mesebeli, gyönyörű kerttel.

Ez az omlós, diós sütemény életem végéig el fog kísérni, ahogy a sürümeggy is, meg a többi szép emlék a mamával kapcsolatban. Nagy szeretettel gondolok rá, és nagyon hiányzik.


Mama omlós diós teasüteménye
elkészítési idő: kb. 15 perc előkészítés, kb 15 perc sütés

Hozzávalók:

380 g liszt
280 g vaj vagy zsír
140 g cukor
140 g dió
vaníliás porcukor a forgatáshoz

Az előkészítési időbe nem számoltam bele a diótörést. Utálok diót törni, de mivel van sajátunk és amúgy is rettentő drága a piacon a dióbél, hát nekiállok mindig. 

A dióbelet egy serpenyőben mindig megpirítom. Ettől sokkal gazdagabb, intenzívebb, rusztikusabb íze lesz. Akkor jó, amikor sötétbarnára pirul, majd lepereg le róla a hártyavékony héja. Kézzel óvatosan dörzsölgetve szépen lejön a nagyja, de nem szoktam tökéletes munkát végezni. Egy darálón apró szemcsésre darálom. 

A szobahőmérsékletű, lágy zsiradékot (mivel csak 200 g vajam volt itthon, a maradékot sertészsírral pótoltam) a cukorral habosra keverjük. Beleöntjük a diót és a lisztet, és finoman összedolgozzuk. A tészta habkönnyű, puha és illatos. Bemelegítjük a sütőt 170 fokra és míg felforrósodik, a hűtőben pihentetjük a tésztát. 

A kis repedésekbe forgatáskor jól beleivódik
a vaníliás porcukor, isteni.
A tepsi (tepszi, ahogy a mama hívta) aljába szilikonos sütőlemezt fektetek, mama vajjal kente ki vékonyan. Kb fél óra pihentetés után előveszem a tésztát, ami még mindig elég lágy, de jól formázható. A mama kifliket formázott belőle. Néha én is kiflit formázok, most gombócokat gyurmáztam, és enyhén kilapítottam őket, így sütés után tenyérnyi tallérok lettek belőle. 

Kb. 15 percig kell sütni, vagy addig, amíg a felszíne már kezd világosbarna lenni. Amikor kiveszem a sütőből még mindig nagyon lágy a tészta, nagyon óvatosan egy lapáttal alájuk nyúlok és rácson kihűtöm őket annyira, hogy még langyosak legyenek. Ennyi idő alatt megszilárdulnak annyira, hogy sérülés nélkül meg lehet őket forgatni a vaníliás porcukorban. Ha még langyosak, a hőtől a porcukor nagyon enyhén megolvad és egységes, opálos bevonatot képez a sütin. Tálalás előtt még szórok rá egy kis finom porcukrot. 

Hadd tegyem még hozzá a múltkori felfedezésemet, amikor is elfelejtettem időben elővenni a vajat, és a kemence szájába tettem olvadni. Nem töltött odabent többet öt percnél, szépen megolvadt, de olyan füstös aromát kapott, hogy az valami fantasztikus volt. Először megijedtem, hogy tönkrement a vaj, füstösen nem rakhatom bele. De mivel nem volt másik, hát belekevertem. A füstös íz sütés után is megmaradt benne kissé, de fantasztikusan harmonizált a pirított dió ízével, mindenkinek nagyon ízlett!

Hideg, téli délutánon egy bögre forró teával igazán lélekmelengető. Chef-fel közel négy évet töltöttünk Angliában, a fekete teát azóta tejjel isszuk. A harsány, élénk citromos teával szemben lágy, krémes ízt kapunk egy löttyintésnyi tejtől. Citromos teát már csak bundáskenyér mellé iszom, ezt a kapcsolatot még nem sikerült felülírnia az agyamnak. :)



Jó étvágyat és kellemes merengést kívánok!