2013. december 4., szerda

Ha december huszadikán még mindig nem vagy ünnepi hangulatban...

Majdnem minden évben azon kapom magam, hogy valahogy nem sikerül karácsonyi hangulatba hoznom magam. Általában kikutatom, hogy mi az oka, és legtöbbször arra jutok, hogy stresszel ez az ünnep. Lesz-e elég pénzem ajándékokra, sikerül-e olyan dolgokat választanom, amivel majd tényleg örömet okozok, hova megyünk, mikor és ki jön hozzánk, szintén mikor. Mi lesz a kaja, mit süssek.

Idén elhatároztam, hogy szép lassan fogok készülődni az ünnepre, és nem hagyom hogy stresszeljen. Minden nap csinálok valami olyat itthon, ami közelebb visz kicsivel a karácsonyhoz. Az az érzésem, hogy ahogy egyre inkább belelendülök a hangolódásba, egyre könnyebben fognak megszületni a stresszes kérdésekre az egyszerű és nagyszerű válaszaim. Mert ugye nehéz úgy ajándékot választani, hogy közben azon jár az ember esze, hogy de még ki kell takarítani, és a vasalnivaló kupacát sem akarom az ünnepek alatt nézegetni, és a munkahelyemen is mennyi gond van.

Hangolódunk! :)
A hangolódást a gyerekek adventi naptárainak előkészítésével kezdtük. Még november vége felé kiakasztottuk őket. Aztán egy másik napon felragasztottunk egy sor karácsonyi izzót a gyerekek szobájának ablakába. Megint másik napon, amikor a kéményest vártam és elhatároztam hogy aznap nem fogok dolgozni, elmentem terméseket és ágakat gyűjteni Peti kutyámmal a környékre, hogy legyen koszorúnak való. Nagyon ráértem aznap, mert a kéményes lefújta a találkát sajnos. Így viszont született a gyerekek ajtajára egy szimbolikus koszorú, az ablakra egy rém egyszerű, de nagyon látványos, az ajtó elé egy kopogtató, és még mindig maradt alapanyag ahhoz, hogy másnap elkészítsem az adventi koszorúnkat. Közben az adventi zsebecskék is feltöltődtek finomságokkal és élményekkel. Néhány napra ahelyett, hogy édességet dugtunk volna, egy lufit tettünk kis ajándékkártya kíséretében. Egyik ilyen napon usziba visszük a fiúkat, egy másikon közös mézeskalács sütés- és díszítés van betervezve, egy harmadikon pedig egész nap csak egymással foglalkozunk, játszunk. Ezen a napon tilos bárminemű háztartási munkát végezni, így némi előkészületet kíván: előre megfőzni az ebédet, kitakarítani, kimosni, kivasalni... Aznap munka szóba se jöhet! :)

A következő körben a konyha felé fogom venni az irányt, így gyűjtöttem némi inspirációt, amit most szeretnék megosztani veletek. Igyekeztem olyanokat válogatni, amelyek illenek a vidéki konyhákba, egyszerűek, könnyen elkészíthetők, nem kerülnek sokba és még különös szakértelemre sincs szükség az elkészítésükhöz. Remélem találtok benne kedvetekre valót, és főleg meg is valósítjátok azokat!


Ez a kép régi kedvencem, már évekkel ezelőtt lementettem egy "ötletek" mappába a gépemre. Talán azért is tetszik annyira, mert az elrendezés nálunk is nagyon hasonló. Ablak előtt a fehér kerámia mosogatótál, körben pult, ablakon vitrázsrúd függönnyel. A vitrázsrudat csak néhány szál tujaággal kell feldíszíteni, majd pár színben harmonizáló karácsonyi díszt belógatni róla. A mini fenyőket ezüstkupák helyett nyugodtan állítsuk cserepekbe (olyanokba, amik cserépből készültek), és ha szükségét érezzük, díszítsük még szintén harmonizáló szalaggal. Lényeg, hogy ne essünk túlzásba, és ne akarjuk az ablakba varázsolni a karácsonyfát, mert akkor még az ablakon se látunk ki! :)


Szintén a fentihez hasonló ötlet, de némileg vidámabb, színesebb. A csillagok készülhetnek filcből, vagy valódi mézeskalácsból. Nagyon tetszik a nyírfaág, ami keresztbe lett belógatva, valószínűleg a függönykarnisról, vagy felsőbb polcokról. Itt is figyeljük meg a színharmóniát, zöldek natúrral és pirossal vannak kombinálva, és kész.


Aki van oly szerencsés, hogy két nagy ablak is terpeszkedik a mosogatója fölött (vesszőparipám az ablak a mosogató fölött), az két, középre belógatott örökzöld koszorúval és két piros szalaggal dobhatja fel a látványt. Nagyon hívogató!


Ezek a kis cserepek könnyen, otthoni (kerti) alapanyagokból is elkészíthetők. Figyeljük meg, hogy a cserép valóban cserépből van, a műanyag annyira nem működik. Ha csak műanyagunk van, ültessük kaspóba, és díszítsük azt. A cserép aljára kerülhet egyszerű kavics, tetejére egy kevés földet tegyünk egy-két cm vastagságban, hogy nedvességet tudjon tartani a ráhalmozott moháknak. A közepébe állítsunk egy tobozt, és készen is vagyunk!


Még mindig a cserepeknél maradva, ez egy nagyon hasonló ötlet, csak toboz helyett gyertyák vannak középre állítva, és néhány szem piros bogyóval, illetve levendula- vagy rozmaringhajtással meg van toldva. Ilyen drótkosárkát már sok dekorációs boltban lehet kapni, de anélkül is nagyon látványos a végeredmény! Akár az ünnepi asztalra központi díszként is tehetjük.

És ha már ünnepi asztal, akkor íme néhány ötlet, amivel nem kell karácsonyig várni, hétköznapokon is feldobhatjuk vele az étkezéseket:

Egy minimál adventi koszorúnak is beillik ez a kompozíció.
Ennél egyszerűbbet el sem tudok képzelni, mégis ünnepi hangulata van!
Nem kerülünk képzavarba, ha karácsony ünneplésekor nem jácinttal idézzük máris a tavaszt. Cseréljük nyíló vagy bimbózó amarilliszre és máris nyertünk!
A tobozokat ültethetjük szépen kipolírozott, különböző méretű és formájú üvegpoharakba is. Néhány elszórt gömb, és mécses, és tökéletes az összhatás!

Ha nincs kedvünk vagy kézügyességünk bütykölni, akkor néhány színben harmoznizáló karácsonyfadísz is nagyon feldobhatja az ünnepi asztalt. 
Ha nincs hely az asztalon, az asztal fölötti csillárt is dekorálhatjuk természetes anyagokkal, belógó díszekkel, amik lehetnek csillogó gömbök, tobozok, mézeskalácsok, bogyók.


Ezzel sem kell megvárnunk a karácsonyt. Először díszítsük a zölddel és a bogyókkal a lámpát, majd karácsony napján aggassuk rá az ünnepi díszeket. 

Most pedig következzenek idei kedvenceim, a sütikoszorúk. A gyerekek adventi naptárában december 14-re van beharangozva a közös mézeskalácssütés, így valószínűleg aznap én is megpróbálok elkészíteni egyet ezek közül. A kivágott formákat díszítve vagy anélkül ragaszthatjuk össze. Ha később szeretnénk elfogyasztani, akkor a díszítő tojásfehérjehabbal ragasszuk össze, ha nem, akkor nyugodtan használjunk ragasztópisztolyt, ez utóbbi biztosan tartósabb eredményt hoz!

Csillagokból natúr
Csillagokból, porcukorral
(ha nem esszük meg és már amúgy is beragasztóztuk, lefújhatjuk műhóval is)
Hópehelyformák szalaggal egymásba fűzve
Ez biztos nem tojásfehérjével lett összeragasztva! :)
Egy példa a díszített verzióból annak, aki nagyon ráér és nagyon jó a kézügyessége.
Végezetül pedig egy színezett, díszes koszorú lépésről-lépésre. 
Mindegyik sütikoszorúra érvényes, hogy süssük át őket jó alaposan. Ha dekoráció készül belőle, akkor nem kell hogy nagyon puha legyen. Nyújtsuk a tésztát vékonyabbra, és a megszokottnál alacsonyabb hőfokon inkább szárítsuk, mint süssük.

Kedvet kaptatok valamelyikhez?

Ha készítetek hasonlókat, örömmel vennénk, ha megosztanátok őket facebook oldalunkon, hogy másokat is inspiráljatok vele! Én is megosztom veletek, ha elkészült a miénk!

Jó hangolódást és dekorálást kívánok mindenkinek!

Képek forrása: pinterest

2013. november 27., szerda

Van élet a lisztes főzeléken túl. A menzán is.

Chef az utolsó simításokat végzi
a főételen
Aki követ bennünket Facebookon, az már értesült róla, hogy a mi jó Chef-ünk kollégájával karöltve az Eurest színeiben második helyen végzett a Nébih által közétkeztetők számára kiírt szakácsversenyen.
Az első selejtezőt követően tíz csapat jutott a döntőbe, akik a Metro Akadémia látványkonyhájában készítették el háromfogásos menüiket. A kiírásban több szempont is volt: a három fogásnak bele kellett férnie nettó 420 forint nyersanyagköltségbe (a három fogásnak összesen), meghatározott kosárból kellett választani a hazai és idényzöldségek, húsok és hal közül, meg kellett felelnie az érvényben lévő közétkeztetési irányelveknek, elkészítésük során pedig a Magyarországon annyira hajszolt higiéniai előírásoknak is, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Amellett, hogy egy csapat pályamunkája megfelel a kiírás szabályainak, további elvárás, hogy ízletes, szemnek is kedves, fogyasztható, mégis nagy mennyiségben előállítható legyen az ételsor.

Ha a fentieket végiggondoljuk, azért nem volt ez egy nagyon egyszerű feladat.

Térjünk ki itt egy pillanatra a közétkeztetés jelenlegi helyzetére. Ha azt mondom "menza", te azt mondod "pocsék". Az esetek nagy százalékában ez a jellemző, és sajnos a menza rá is szolgált erre a sztereotípiára. Gyerekkorunk ebédeiben felsejlik a vegetás leves, a szétfőtt zöldségekből liszttel sűrített főzelék, és a szintén szétfőtt tészta egyenmártással. Mondanák erre sokan, hogy azért felnőttünk mi is annak rendje és módja szerint, hát mi a baj ezzel? Erre én azt mondanám, hogy igazából semmi, viszont nem kellene, hogy ez így is maradjon.

Egy ilyen kezdeményezés, mint ez a verseny épp arra hivatott, hogy megpróbáljon ezen a sztereotípián túllépni. Nem feltétlenül látványban, hiszen érthetően egy több ezres menzán nincs idő arra, hogy a konyhásnénik artisztikusan elhelyezett színfoltokkal és gusztusosan feltornyozott és elrendezett feltétekkel operáljanak. Lássunk viszont tovább az orrunknál. Egy versenynél legyen és lehet ez is szempont, hisz a divatbemutatók többsége sem utcán hordható kreációkat vonultat fel, hanem irányt mutat, véleményt és ízlést formál. Ennél jóval fontosabb viszont, hogy a döntőbe bejutott menüsorok tápértékben, nyersanyaghányadban, kalória-, só- és cukortartalomban, kímélő elkészítési eljárásokban igenis mutathatnak egymásnak és a többi közétkeztetőnek példát.

Annyi bizonyos, hogy hosszú úton kell elindulnia annak, aki erre tart. Az is lehet, hogy ez az út lassan fog bejáratódni, le fog cserélődni egy (de inkább kettő) generációnyi konyhásnéni éppúgy mint menzázó, mire igenis magától értetődő lesz az, hogy csak azért mert nagy mennyiségekben készül, még lehet valami egészséges, tápláló és finom is egyszerre, még a menzán is.

Az ezüstérmes főétel: 
Fűszeres pácban érlelt rostonsült csirkemell filé birsalmás
káposztán, paszternák püré vörös lencse raguval,
kövesztett retekmártással
Chef megszállott híve ennek az útnak. Lassan halad, de csak azért, mert tudja, hogy nem csak neki kell haladnia, hanem azoknak is, akik az ő ételeit eszik. Egy üzemi konyhán ha hatféle étel közül lehet választani, akkor igenis be lehet csúsztatni egy-két, a hagyományos menzakajától eltérő ételt. Először még csak alig pár lelkes fogyasztó lesz, aztán szépen lassan gyarapodik ez a szám, mígnem elvárás lesz majd néhány "alternatív" fogás. Akkor már jó lesz az irány. Persze mindig vannak fanyalgók, és mindig is lesznek. Őket is ki kell szolgálni, így marad a darástészta meg a tökfőzelék is.

Ilyen értelemben a legnehezebb helyzetben az óvodai közétkeztetők vannak. Ott egyféle kaja van, oszt' azt kell enni. Kéri-nem kéri, egye. Eggyel jobb már az iskolásoknak, ott már kell biztosítani a választási lehetőséget. Itt tehát már el lehet kezdeni a táplálkozási nevelést. És kell is. Megint mondom, nagyon sok gyerek nem fogja megenni az új kajákat, mert valószínűleg otthon is a főzeléken meg a vegetán nevelkedtek. De talán mire felnőnek, az ő gyerekeik már nagyobb számban választják ezeket. Hívjatok nyugodtan álmodozónak, romantikusnak, naivnak. Vállalom, mert biztos vagyok benne, hogy muszáj erre menni. Egyszerűen nincs más megoldás. Szépen, lassan.

Hadd fűzzem ide is örökös jelmondatomat: az vagy, amit megeszel. Belegondoltatok, gyermekes szülőtársaim, hogy három éves koruktól legalább 16-18 éves korukig gyermekeitek gyakorlatilag csak a vacsorát fogyasztják otthon? Érdekes adalék, hogy a testi fejlődés épp ezen a határon éri el közel végleges állapotát. Miből lesznek gyermekeink? Abból, amit megesznek. Mint bizonyára ti is sokan, én sem tehetem meg, hogy otthon maradok, és én főzöm a gyerekeimnek az ebédet. De elindíthatom őket egy elő-reggelivel, iskolába csomagolhatunk tízórait, ebédet is akár. Vacsorára és hétvégenként pedig készíthetek olyan fogásokat, amivel pótolhatom a szükséges tápanyagokat.

Itt pedig szeretnék visszakanyarodni a versenyhez. Ha egy ilyen verseny már csak egy kicsivel is előrébb viszi a menza jelenlegi helyzetét, akkor már nagyon megérte.

Zárógondolatként pedig hadd osszam meg veletek abszolút maximalista és rettenetesen utópisztikus véleményemet: a gyermekétkeztetés egyáltalában nem szabadna, hogy bármiféle profit tárgya legyen. Magyarul csakis nonprofit keretek között engedném, hogy a gyerekeknek bárki is élelmet szolgáltasson. Alapvetően nem fér össze a két fél. A gyerekeknek a lehető legjobb minőségű táplálékot kellene biztosítani, egy vállalkozás viszont a lehető legtöbbet szeretne keresni. Így tetszik vagy sem, a gyerekek kajáján spórolódik ki a haszon. Nonprofit, vagy akár alapítványi gyermekmenza, ez kell legyen egyszer a végcél. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy milyen forrásokból lenne jó beszerezni a nyersanyagokat...

A következő bejegyzések során közzéteszem majd a teljes menüt, recepttel együtt, hogy ti is kipróbálhassátok! A desszert pedig máris hozzáférhető, ugyanis Chef a nemrégiben közölt sütőtökpitét vitte a versenyre tökmaggrillázzsal, chilis-kardamomos céklapürével! :)

Ha van véleményetek, észrevételetek a közétkeztetéssel, gyermekétkeztetéssel kapcsolatban, vagy vitáznátok a meglátásaimmal, ne habozzatok, írjatok!

Kapcsolódó linkek:
Origo - Táfelspicc
hvg
Index
Érdemes elolvasni a kommenteket is, ahol vannak, nagyon jó leképezése a véleményeknek.

2013. október 31., csütörtök

Hogyan legyünk hoteltulajdonosok? - avagy kölcsönkenyér visszajár!



Csókolom, van kiadó szoba?
Néhány hónapja szert tettem egy rég áhított könyvre, az a címe, hogy Első zalai gyümölcsészkönyv. Szívből ajánlom mindenkinek, aki kicsit is közel érzi magát a természethez, mert fantasztikus az a fajta látásmód, ami árad ebből a kötetből. Nem egyes problémákra koncentrál, hanem egy struktúrális egészként mutatja be a gyümölcsöst, de úgy egészében a természetet.

Ahogy a mai 'modern' orvoslás is a tüneteket próbálja megszüntetni, a 'modern' vegyszeres kertészkedés is egy-egy tünetre összpontosít. Rágcsálók ellen ilyen méreg, tetvek ellen amolyan, gyomok ellen meg egy sokadik féle. A talaj tápanyag tartalmának pótlására ilyen és olyan összetevőjű műtrágyakeverék.

A gyümölcsészkönyv kettőt hátralép, és összességében látja a végbemenő folyamatokat: a természet tudja a maga dolgát, a mi feladatunk pedig csak annyi, hogy nem beavatkozunk, de elősegítjük azokat a folyamatokat, amelyek segítik az élet körforgását. Jótett helyébe pedig - főleg ha nem emberekről van szó - jót várj.

A tavasztól őszig tartó kertészkedés során szerencsére sok olyan rovar jelent meg a kertünkben, amelyek segítségére számítottam a kártevő irtásban. Van sok gyümölcsfánk is, amiket szeretném, ha mindig beporoznának a méhek, és sok szép termésünk lenne. Ahhoz, hogy ezek tavasztól őszig jelen legyenek nálunk, és megfelelően végezzék a dolgukat, télen (meg úgy általában munkaszüneti napokon) némi gondoskodást illenék adni cserébe.

A léha kertész ilyen helyzetben hivatalból jól jár, nála a bokrok alja nincs mindig tisztára gereblyézve. Itt-ott van egy farakás, vagy ágak kupaca ami alá bebújhat egy süni, vagy béka, amott néhány tégla várja további sorsát néhány csiga társaságában. Ezek a nyugalmas helyek menedéket és szaporodóhelyet biztosítanak a mi hasznos kis barátainknak. Akinél viszont a terület túl nagy, vagy rászólnak a szomszédok ha szétszóródtak a falevelek, telepíthet rovarhotelt.

A rovarhotel sokféle lehet, célja - ahogy a neve is sugallja -, hogy megszálljanak benne a rovarok. Vannak egész egyszerűek, mint például néhány üreges nádszál madzaggal összekötve:


Most a fejére csap közületek néhány, hogy ja, akkor én is hoteltulajdonos vagyok!

Aztán vannak a komplexebbek.


Saját rovarhotelre könnyedén szert tehetünk némi kézügyességgel. Állhat lábon, ebben az esetben a földön közlekedők előtt becsapjuk a hotelajtót, viszont nem ázik el az alja és tartósabb lesz.



Ha a földről indul, többféle rovart és egyéb hasznos állatot tudunk befogadni, viszont gyorsabban bomlani kezd alulról az eső, vagy olvadó hó miatt. Innentől pedig kitűnő vacsora lesz a talajban élő soklábúaknak.



Mindenképpen gondoskodjunk viszont tetőről, hogy legalább felülről védett legyen az időjárás viszontagságai ellen.

Minél többféle élőlényt szeretnénk a kertünkbe csalogatni, annál többféle helyet próbáljunk kialakítani saját rovarhotelünkben. A lepkék fakérgek repedéseiben szeretnek megbújni, a poszméhek, katicák és fátyolkák inkább a lyukakat kedvelik. A fülbemászók meg szeretnek öblös dolgok alá bemászni, főleg ha az ki is van bélelve valamivel.

Nem kell a barkácsáruházba szaladni hozzávalókért. Ha a saját kertünk hasznos rovarjai számára szeretnénk menedéket nyújtani, mi más szolgálhatna alapanyagul számukra, mint amit a kertben találunk? A léha kertész ismét dörzsölgeti a tenyerét - már ha rovarhotel készítésre adta a fejét. Gyűjtsünk száraz ágakat, tobozokat, vastagabb ágakat, fakérget, száraz leveleket.

Először hozzuk szerkezetkész állapotba a hotelt. Készítsük el a keretet, fakkokat, amelyek belsejét majd megtöltjük. Kerüljön rá a tető, majd jöhet a lakberendezés.

Egyéni ízlésünktől függően sokféle formát adhatunk a szállodának:

Bohémeknek
Azoknak, akik csak párhuzamosok mentén tudnak élni
Művészkéknek
Sznoboknak
Romantikus lelkeknek
A nem bonyolítóknak
Szőlősgazdáknak
Ezt köszönöm szépen, nekem.
Ne legyünk persze naivak, a rovarhotel nem csak a hasznos rovarokat fogja a kertünkbe édesgetni. Lesznek ragadozók is, és biztosan a madarak is időnként tizedelik majd a lakóinkat, de ennek örüljünk. Ahhoz, hogy a természetes folyamatok szépen egyensúlyban maradjanak, rájuk is szükségünk van.

A rovarhotel készítés amellett, hogy rendkívül hasznos tevékenység, különösen jó móka a gyerekeknek. Vonjuk be őket is a berendezésbe, közben megtanulják ki milyen szobát kedvel, és miért is jó, ha nekünk van olyanunk. Ha pedig már benépesült, lehet figyelgetni a lakókat.

Akinek esetleg mégsem fűlik a foga az elkészítéshez, az meg is vásárolhatja készen.

Jó barkácsolást mindenkinek! :)



2013. október 27., vasárnap

A sütőtökpite, amiből majdnem gazdagok lettünk

Rácalmáson élünk, ahol minden évben (idén 10. alkalommal) megrendezik a tökfesztivált. A falu tökbe borul, az utcákon a porták előtt vicces és életszerű, sokszor politikai felhangoktól sem mentes kompozíciók hirdetik a tulajdonosok véleményét. Tavaly például egy komplett tökjelenet volt a Csillagok háborújából mindjárt a hatos főúti leágazásnál, idén pedig egy nagyon realisztikus, és óriási Süsü köszöntötte a látogatókat, bár ez utóbbi tökhöz való kötődése nem egészen világos egyelőre. A helyi Jankovich kúria ad otthont a háromnapos programsorozatnak és vásári forgatagnak. Természetesen van tökből készült ételek versenye is.
Chef-fel ha jól számolom, negyedik éve dobjuk fel a témát, miszerint jövőre kéne bérelni egy faházat és tökpitét árulni. Az idő távlatában könnyen megy a tervezgetés. Mennyi fogyna, hogyan és hol sütnénk le, hol hűtenénk, tárolnánk, mennyiért adnánk és hűűű, mennyit keresnénk vele. Aztán eltelik egy év, megint horizonton a tökfesztivál és elmerülünk a hétköznapi gondjainkban, a gyereknek cipő kell, a munkával el vagyok maradva, a család jön látogatóba, takarítani is kell... na, idén se csináljuk meg a tököspite bizniszt. Na de majd jövőre! :)
Azt hiszem kár is tovább áltatni magunkat. Sose fogunk faházat bérelni, se több száz pitét lesütni, majd három napig árulni. Így úgy gondoltuk, ideje feltenni a blogra a receptet, aztán mindenki készítse el maga! (Azért itt és most szeretném levédeni a tököspite fabódéban árusításának ötletét a rácalmási tökfesztiválon...)

Nade vágjunk bele, bonyolult és macerás dolog elkészíteni, viszont mindenképpen megéri. Igyekszem a lépéseket jól leírni, hogy biztosan jól sikerüljön. Három részletben készül. Először a tököt kell megsütni. Aztán a tésztát kell elkészíteni és elősütni, majd a töltelékkel együtt ismét sütni. Gőzben. :)
Mi kétfélét sütöttünk. Egyet (konkrétan négyet) a hagyományos recept szerint, egyet pedig Chef hirtelen felindultságból még megtoldott egy mákréteggel. Ez utóbbi részletei majd a bejegyzés végén, először nézzük a sima tökpitét.


Sütőtökpite
előkészítési idő: kb. egy óra 
sütési idő: egy- másfél óra plusz 20perc plusz 30 perc

Hozzávalók a tésztához:
240g vaj
150g cukor
2 egész tojás
460g liszt
fél csomag sütőpor
alufólia
szárazbab vagy rizs

Hozzávalók a töltelékhez:
7db egész tojás
250g cukor
2dl tejszín
300g sült sütőtökpüré

Kezdjük azzal, hogy egy normál sütőtököt feldarabolunk, és közepes lángon puhára sütjük. Érdemes a tepsi alját alufóliával kibélelni, hogy a töksütés közben keletkező ragacsos karamellás lé ne nagyon égjen rá a tepsire. Könnyebb lesz mosogatni.

Ha elkészült a tök, nekiállhatunk a tészta begyúrásának, addig a tökpép hűl.

A tészta hozzávalóit egy tálba tesszük, és alaposan összegyúrjuk. Kemény, linzerszerű tésztát kell kapjunk. Ha túl lágy, tegyük fél órára a hűtőbe, hogy a zsiradék dermedjen kissé. Ha már megfelelő, elővesszük és kb. fél cm vastagságúra nyújtjuk. A deszkát és a nyújtófát is érdemes belisztezni nyújtás előtt.



A piteformát kivajazzuk, kilisztezzük. Érdemes egy mélyebb pitesütő formát választani. A miénk egy laposabb formában sült, de minél vastagabb a töltelék, annál intenzívebb az ízélmény. 


A kinyújtott tésztára ráhelyezzük a piteformát, majd egy hegyes késsel körberajzoljuk úgy, hogy ráhagyunk körben kb. két-három centit, attól függően, milyen mély a piteforma.


A felesleget eltávolítjuk.


A tésztalapot a piteformába helyezzük, és a széleihez illesztjük, belenyomkodjuk az ívekbe. Az alját szúrkáljuk meg a kés hegyével néhány helyen.


Ha esetleg itt-ott túl vékony lett, vagy akár ki is szakadt, nyugodtan foltozzuk meg. Ilyesmi a legjobb családban is előfordul.


A formából kilógó részt egy kés életlen felével lehúzogatjuk.


Ha sikerült szépen kibélelni a tésztával, akkor az egészet vonjuk be egy réteg alufóliával.


Majd a kibélelt-bevont formát töltsük meg rizzsel vagy szárazbabbal egészen színültig. Erre azért van szükség, hogy a tészta megtartsa eredeti formáját. A rizs vagy bab súlyától nem fog eldeformálódni, se túlságosan feljönni. Az erre a célra szánt nehezék később is felhasználható hasonló feladatra, de fogyasztásra már alkalmatlan.


Tegyük 170 fokos sütőbe, és süssük kb. 15-20 percig. Időnként ellenőrizzük. Ha már szép világosbarna a fólia alatt a tészta, akkor elkészült.


Eltávolítjuk a nehezéket és a fóliát. Vigyázat, forró! Ilyen szép pite alapokat nyerünk.


Míg hűl, elkészítjük a tölteléket. A hozzávalókat egy tálban botmixer (és egy kukta) segítségével leturmixoljuk.


Ha alaposan elkeveredett a massza, egy finom lyukú szűrőn még áttoljuk, hogy még egységesebb legyen. Ez a lépés elhagyható ha sikerült szép, egynemű anyagot kapni a turmixolással, és a felhasznált tök is igazán pépesre sült.


Az így nyert tölteléket beletöltjük az elősütött piteformába.


Töltsük egész színültig. Főleg, ha ki van rendesen vízszintezve a sütőnk. A miénk nincs. :)


Egy csepp se vesszen kárba! Mi a maradék tésztából és töltelékből pici, egyszemélyes pitéket is sütöttünk.


A sütő hőmérsékletét vegyük vissza 100-120 fokra. A sütő aljába tegyünk egy tepsibe meleg vizet, majd helyezzük a pitéket a sütőrácsra. Kb. fél óra alatt sül (gőzölődik) készre a pite. Ellenőrzésképpen kicsit löködjük meg a szélét a sütőben. Ha még hullámzik rajta a töltelék, akkor süssük tovább. Minél mélyebb a piteforma, annál lassabban fog elkészülni. Ha böködésre kocsonyásan rezeg, elkészült. Kivesszük a sütőből és először szobahőmérsékletűre, majd hűtőben hidegre hűtjük.

Amíg hűl, készíthetünk spékelésként sós, tökmagos grillázst a tetejére.


Sós, tökmagos grillázs
elkészítési idő: kb. húsz perc

Hozzávalók:
egy jó maréknyi tökmag
10 dkg kristálycukor
fél dl víz





Egy serpenyőbe beletesszük a tökmagot, megsózzuk, és megpirítjuk.

Fogunk egy kisebb serpenyőt, vagy lábast. Tegyük bele a cukrot, és öntünk hozzá kb. fél dl vizet. Ne kavarjuk meg, gyújtsunk alá. Közepes lángon melegítsük.

A víz és a cukor lassan elkezd forrni. Továbba se kavargassuk, hagyjuk, hadd fortyogjon magában.
Nagyjából ilyen fázisokon megy át, míg karamellizálódik:


Amikor már szép aranyszínű, elkészült. Húzzuk félre, és szórjuk bele a sózott, pirított tökmagot. Egyet keverünk rajta, majd kiborítjuk egy szilikonos sütőlemezre. Elterítjük kissé, hogy ne legyen túl vastag. 

Amikor kissé kihűl, akár formázhatjuk is. Ha teljesen kihűlt, darabokra törhetjük.




Tökös-mákos pite
ugyanúgy, ahogy a sima tökös piténél, plusz kb. 10 perc a mákrétegnek

Hozzávalók a mákréteghez:
100g mák
30g cukor
1dl tej
1db tojás




A mákot a cukorral és a tejjel felfőzzük. Ha elkészült, hozzákeverjük a felvert tojást. Az így kapott mákmasszát a már megsült pitealap aljára vékonyan elkenjük. Ekkor betesszük a sütőbe 100-120 fokra, csak 10 percre, hogy a mákréteg kissé megszilárduljon. Azután kivesszük, és rátöltjük a sütőtökmasszát, ahogy az első esetben is tettük, és ugyanúgy sütjük, ahogy az első esetben is le van írva. 

Látványra ez a mákos verzió szerintem sokkal mutatósabb, viszont nagyon intenzív a mákíz, ami gyakorlatilag szinte teljesen elnyomja a tökízt. A textúrák keveredése: omlós linzertészta, markáns mákíz, majd a krémesen lágy tök viszont nagyon kellemes élményt hagy a szájban. 

Hasonlóképp, mint a fentinél, itt is kiegészíthetjük az összképet a sós grillázzsal, illetve némi tejszínhabbal vagy fagylalttal.



Jó étvágyat kíváunk!
És ha jövőre bárki Rácalmásra látogat a tökfesztivál ideje alatt, és egy fabódéban tökpitét lát árulni két zilált külsejű egyént, azok mi leszünk! Gyertek oda egy helló és egy kóstoló erejéig! :)

Esetleges kérdéseiteket és tapasztalataitokat is szívesen vesszük!