2012. december 2., vasárnap


Kedves vidéki konyha olvasók!
Sajnálattal tudatom veletek, hogy decemberben ez lesz az egyetlen bejegyzés a blogon. Fáj a szívem, mert ez az az időszak, amikor a legtöbb időt töltjük a konyhában, a legtöbbet kísérletezünk, különleges finomságokat sütünk-főzünk a magunk és családtagjaink, barátaink megelégedésére. Én is tele vagyok ötletekkel és tervekkel, de annyira sok munkám van jelenleg, hogy nem tudok új cikkeket írni ide.
Tartsatok ki mellettünk, és januártól újra várunk benneteket finom receptekkel, ötletekkel, stílussal és a freebie-kkel!
Jómagam és a chef nevében mindenkinek vidám és stresszmentes ünnepi készülődést, az ünnepekre sok-sok házi finomságot és nagyon boldog ünnepeket kívánok!
Viszontlátásra az új évben! :)

2012. november 12., hétfő

Képeslaptea, csokiszalámi, csatnibőr, avagy: Mi volt a Spájzban?

November negyedikén nagy izgalommal készültem az első Spájz túrámra. Ezzel a névvel illetik a WAMP gasztrovásárát, ezzel a szöveggel pedig promotálták:

"A hónap első WAMP vásárán, 4-én nem csupán a jól ismert designerek várnak Rád, de ismét itt a lehetőség, hogy feltöltsd a spájzodat télire a WAMP Spájz kínálatából. Az egyedi tervezésű termékek mellett igazi őszi, téli csemegék, számos hagyományos és szokatlan finomság várja a vásárlókat hat szekcióban."

Felvértezve fényképezőgépemmel, sok-sok izgalommal és lelkesedéssel - illetve némi aprópénzzel valami vásárfia reményében - elmentem megnézni, mi is ez a Spájz. Lelkes híve vagyok a befőzésnek, tartósításnak, saját terményeink megtermelésének és télre spájzolásának - gyönyörű, ízléses, dizájnos és gusztusos csomagolásba rejtve. Bíztam benne, hogy sok hasonló gondolkodású emberrel találkozom majd egy ilyen helyen, és nem is csalódtam. Találkoztam egy kedves vidékikonyha olvasóval is! :) Rengeteg fiatal, sok-sok kiállító, rengeteg érdekes termék, szinte kivétel nélkül gyönyörűen vagy éppen rusztikusan csomagolva. Sokat ténferegtem, többször vissza-visszatértem egy-egy standhoz, kóstolgattam és olvasgattam - hozzávalókat többnyire. Hű, feltekert csatnibőr! Kézműves fagylalt, kézműves csoki, kézműves lekvár, kézműves minden! Venni nem vettem semmit, fogalmam sem volt róla, hogy mit is vinnék haza leginkább. Így hát zsongó fejjel kimasíroztam a millenáris előtti játszótérre, ahol Chef játszott a gyerekeinkkel, míg én bent vizslattam. Mondtam is neki, itt a pénz, menj be, szerintem szuper, én nem tudtam választani, nagyon tetszett szinte minden. Chef-nek felcsillant a szeme, fogta a pénzt és a gépet - majd tíz perc múlva felháborodottsággal vegyes csalódottságban állt mellettem újra. Nem értettem, mi a gond? Mire rámzúdította.

Valahogy elment itt a lényeg. Ami jó volt benne, átment üzletbe. De abba a fajtába, amikor az embert már-már hülyére veszik, mert most épp a gasztroőrületen lovagol mindenki. Szegény pesti népek nem jutnak jóféle házi lekvárhoz, csak dizájnvásáron. Vegyél két deci lekvárt - ezerkétszáz. Vagy egy kis mézet - kétezer fölött. De kedvence a sonkáskenyér: két fél karéj cipó tejföllel megkenve, majd spékelve némi hajszálvékonyra vágott parasztsonkával (amolyan serranoi stílusban) - egy ezres! Nesze neked vidéki élet, saját termék.

Megdöbbentem. Tényleg nem néztem árakat. Elkápráztatott a sok színes csomagolás, az érdekes ötletek és megoldások, máshol a rusztikus báj. Tényleg ennyibe kerültek? Savanyú arccal töltöttem a délután hátralévő részét. "...hogy feltöltsd a spájzoldat télira a WAMP Spájz kínálatából." Feltölteni? De még csak kóstolót is hazavinni? Nem vettünk végül semmit. Értem én, hogy ez egy dizájn-gasztrovásár, de hol van az angolok által olyan jól kifejezett "common sense"? Vagyishogy a józan (paraszt) ész? Ahogy hazafelé autóztam, azért próbáltam a jó oldalát is nézni. Szuper, hogy ennyi fiatal foglalkozik a házi termékek népszerűsítésével, szuper, hogy többségük jó stílusérzékkel - vagy jó reklámügynökséggel - van megáldva, de ebből biztos nem lesz mozgalom. Nem fogom üvegszámra rendelni a mézeket, lekvárokat és mangalicakolbászkák sem fognak függni a spájzomban. Kérdés: tényleg ennyibe kerül, mire egy jó termék egy jó külsővel jó kezekbe kerül? Tényleg ennyiből lehet csak kihozni, hogy jusson is, maradjon is? Ha igen, akkor megcsinálom a sajátom, ha nem, akkor meg főleg!

Képriportunkat viszont fogadjátok szeretettel! Merítsetek ötleteket és forgolódjatok a piacon, a konyhában, saját kis spájzotokban!

Dizájn házisonka

Csokiszalámi kóstoló, csak precízen.

Gyönyörű teacsomagolás, egy misét megér.
Segítek, mert nem látszik jól a cédula: 1890 Ft/70g.
Itt lehetett kapni egyébként a képeslapteát is: lapos tasakban teafű, papírcédulák ráragasztva. Elöl egy szép ünnepi kép, hátul a szokásos képeslapfelosztás: név, cím, üzenetrész. Szuper ötlet!

Előtérben a dizájn, háttérben az ár.

Kézműves bonbonok

Színes lekvárok - színes kanalakkal

Hibás elgondolás?
Gyönyörű, mint egy dizájner festékesdoboz: benne méz, rajta kis helyesírási hiba.

A visszafogottabb kategóriából

A DIY kategóriából

Késhegyre tűzve

Nosztalgia: nagyszüleimnél pont így lógtak.

Pirosbetűs kézműves sajtok

Finom háziszörpök

Fűszerek és fűszeres mézek. Ez utóbbit forró vízzel elkeverve instant forró, édes, aromás ital. (?)

Egyik kedvencem, a csatnibőr. Nyáron fogunk hasonlót készíteni, gyümölcsből.

A professzionális minimál irányzat

Dizájn házisüti

Maya kézműves lekvárok nádcukorral

Rusztikus pékáru rusztikus árcédulákkal

A részletek itt nagyon fontosak

Stílusos összkép

Dizájnlimonádé

Pat(in)ás hátsó csülök és kötözött barátai

Színes vidám csatnik

... és egy mozgalom is képviseltette magát néhány szórólappal és ingyen almával.

2012. november 8., csütörtök

Háromhús terrine

Ez alkalommal a húskedvelőknek hoztam egy színhús receptet. Háromféle húsból készül, nem számolva a "csomagolóanyag" bacon szalonnát.
A terrine kifejezéstől nem kell megijedni, semmi ördöngősséget nem takar, amit ne lehetne bármilyen konyhában elkészíteni, ahol van normál tűzhely. A terrine a francia konyhában egyfajta húskenyeret, pástétomfélét jelöl, olyasmit, mint anno a löncshús volt, csak némileg szofisztikáltabb formában. A pástétomoktól abban különbözik leginkább, hogy a hozzávalók csak durvára vannak vágva. Ma már nagyon sokféle terrine létezik, nem csak húsból. Az eljárással készíthetünk zöldséges terrine-t is, vagy akár desszertnek valót is. De nézzük a vidéki konyha mit is kínál:


Háromhús terrine
elkészítés idő: kb. 30 perc előkészítés, kb. 40 perc sütés

Hozzávalók:

40 dkg darált pulykahús
40 dkg darált sertéshús
50 dkg kacsamell egészben
kb. 30 dkg bacon szalonna
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
friss petrezselyem, néhány mentalevél, friss kakukkfű, friss rozmaring, só, bors, kávéskanálnyi őrölt római kömény


A zöldfűszereket és a hagymákat apróra vágjuk, mindből kis kupacokat készítünk, 
hogy kéznél legyenek.


Az általunk vásárolt kacsamellen volt egy szép csík zsír is, amit lefejtettünk, apró kockákra vágtunk, majd forró serpenyőben némi zsírt kisütve kacsatepertőt készítettünk. A kiolvadt zsírba - vagy ha erre nincs mód, olajba - belehelyezzük a kb. öt centis darabokra felvágott kacsamellet, amiket sütés előtt megforgattunk az apróra vágott rozmaringban és kakukkfűben. Enyhén sózzuk, borsozzuk.


A kacsamell darabokat épp csak annyira kell megsütni, hogy legyen egy kis kérge, a hús belül nem kell, hogy átsüljön. A kacsamell darabokat kiemeljük a serpenyőből, és egy tálban félretesszük.


Még mindig ugyanebben a serpenyőben és zsiradékban a vöröshagymát megdinszteljük.
A kétféle darált húst a fokhagymával, petrezselyemmel és mentával egy nagy tálban összekeverjük. Hozzáadjuk a dinsztelt vöröshagymát és az apróra vágott fokhagymát. Sóval, borssal és egy kávéskanálnyi római köménnyel tovább ízesítjük. 


Egy fedővel ellátott kerámia sütőformát kibélelünk vékony bacon szalonna csíkokkal. A kibélelt formába alulra elhelyezzük a jól eldolgozott darált hús keverék felét. Tetejére elhelyezzük arányosan a kacsamell darabokat, majd a maradék darált hússal betakarjuk. Végül a bacon szalonnával betakargatjuk a tetejét is, hogy mindenhol összefogja. Érdemes a szalonnacsíkokat úgy fektetni, hogy körülöleljék, becsomagolják a hústölteléket, ne csak rá legyenek helyezve.


Az edényt lefedjük, majd 140 fokos sütőben kb. 40 percig sütjük. 


A sütés végeztével a terrine térfogata némileg lecsökken, a leadott folyadékok hatására. 
A terrine-t kiemeljük a sütőformából, és rövid levegőn való hűlés után a hűtőbe tesszük, míg teljesen kihűl. 


Kihűlés után szépen szeletelhető. 



A chef tanácsa: 
Ha nincs fedeles kerámiaedényünk, nyugodtan használhatjuk a békebeli őzgerincformát, vagy más, hasonló alakú sütőalkalmatosságot. Fedő hiányában alufóliával zárjuk be a keletkező párát. Tálaljuk friss salátával, vékony pirítóssal, csatnival. Ha sikerült a kacsatepertőt is elkészíteni, ezt is tálaljuk a terrine mellé.

A chef ajánlata: 
A terrine bármilyen húsból elkészíthető. Minél többféle húsból készítjük, annál gazdagabb lesz a végső íz, hiszen minden húsfélének megvan a maga sajátos aromája. Próbáljuk csak ki egyszer, hogy lesütünk egy-egy szelet sertés-, marha-, csirke-, kacsa-, pulykahúst csak só és bors hozzáadásával, majd kóstoljuk végig a sort. Mindegyik más ízű lesz. A készre gyártott fűszersók világában gyakran elveszik a húsok valódi zamata, pedig ez sokszor sokkal finomabb, mint bármilyen fűszerkeverék.

A chef ötlete: 
Vendégváráskor nagyon jól jöhet a terrine, mert előre elkészíthető, hűtőben tárolható. Tálalhatjuk hidegen vagy szobahőmérsékleten, de a hidegen levágott terrine szeleteket forró zsiradékban hirtelen meg is süthetjük. Előételnek, vagy főételnek is kiváló.

Jó étvágyat kívánunk!




2012. november 1., csütörtök

Nyertél?

Kedves vidékikonyha olvasók! Véget ért az első szavazás, köszönet mindenkinek, aki megnyomta a gombot, 18-an voltatok! :)

A töklámpás testvérpár nyertese pedig......

Ha majd egyszer nagyon sok szavazó lesz,
majd más technikát választok, egyelőre ez is nagyon megfelelt!

A sorsolóbizottság izgatott.

Garantáltan nem tudnak olvasni, de biztos, ami biztos!

És a győztes.....

Gratulálunk!

Anita, gratulálunk! :) Légyszíves facebookon üzenetben, vagy a vidékikonyha e-mail címére: videkikonyha@gmail.com küldd el postacímedet, hogy elküldhessük nyereményed!

2012. október 29., hétfő

Fények a konyhában II. - Az étkező megvilágítása

A nem túl fiatal olvasók talán emlékeznek még azokra a nagy gömblámpákra, amit egy spirális szerkezettel fel- és le lehetett engedni attól függően mennyire kívántuk szórni a lámpafényt. Szőnyegen kártyázáshoz például egész mélyre lehetett húzni, de ha a ruhásszekrényben kellett rendet rakni akkor feltolta az ember a plafonig. Nekünk sosem volt ilyen, de egy rokonnál igen, és állatira irigyeltem, imádtam huzigálni. A praktikuma a mai napig belém van ivódva. Rövid kutakodás után rá kellett jönnöm, hogy tán nem én vagyok az egyetlen akinek ez bejött, ugyanis a mai napig lehet kapni hasonló technikával ellátott függesztékeket, sokféle stílusban a retrótól az ultramodernig.

Jelen cikk témája az étkezőasztal megvilágítása, és míg a tartalmán gondolkodtam, sokszor eszembe jutott az a lámpa gyerekkoromból. Milyen jól idomítható lenne az asztal sokféle funkciójának megvilágításához! Az étkező - legyen az külön helyiségben, a nappaliban vagy a konyhában - általában központi szerepet tölt be egy család életében. Funkciója többnyire nem kizárólag az étkezésre koncentrálódik, sokkal inkább egy univerzális állomás a lakásban. Itt nagyon jól lehet reggeli újságot olvasni egy gőzölgő kávé mellett, együtt tanulni a gyerekekkel, társasozni, világmegváltó beszélgetéseket lefolytatni egy pohár bor és jóbarátok társaságában, de ha például a konyhánk méretei korlátozottak, használhatjuk egyfajta 'túlfolyónak' is. Ezen kényelmesen elfér a gyúródeszka, a gyerekek körbeállhatják a sütikivágóformákkal, vagy körbeülhetjük egy-egy kreatív projekt idejére is.







Legfontosabb - és talán legünnepélyesebb - funkciója mégis csak az, amiért kitalálták: ételeinket ide tálaljuk, itt fogyasztjuk. Nálunk időnként lazul a rutin és (többnyire mikor egyéb társaságunk is van) a nappaliban egy ideiglenes asztalkánál fogyasztjuk el a vacsorát, de számomra fontos, hogy legyen az evésnek egyfajta rituáléja, nyugalma, közelsége. Az étkezések idejére érdemes kikapcsolni mindenféle egyéb zajt: ne szóljon a rádió, a tévé. Figyelmünket irányítsuk és összpontosítsuk az ételre, amit elfogyasztunk. Ha van társaságunk, figyeljünk egymásra is. Az asztalt körbeülve 'kénytelenek vagyunk' egymás felé fordulni, fordítsuk hát érdeklődésünket is egymás felé. Kinek hogy telt a napja, mi volt a munkahelyen, suliban, oviban, mik voltak a nap nagyobb eseményei.

Legszerencsésebb, ha napközben az étkezőasztalra bőségesen jut természetes fény. Estére viszont, mire mesterséges forrást kell biztosítanunk, legyen az étkezőnek saját lámpája, amit felkapcsolhatunk.

A sokféle élethelyzetnek megfelelve egy állítható magasságú lámpa ideális választás lehet az étkező fölé. A jó megvilágítás minden esetben fontos: jól látni a házi feladatot, a gusztusosan tálalt ételt, a bor színét, a kártyalapokat. Házihoz húzzuk kicsit lejjebb, baráti beszélgetésekhez kicsit feljebb. De akár állítható a magassága, akár nem, lehetőség szerint válasszunk direkt megvilágítást az asztal fölé. Ez lehet egyetlen lámpa fénye, vagy fellógathatunk több egyformát is egymás mellé, attól függően, hogy mekkora területet kell bevilágítani. A vetült fény érje egyformán az asztal teljes felületét. Ha egy lámpa fénye csak az asztal közepét tudja bevilágítani, és a szélek felé már halványul a fény, tegyünk fel kettőt. Személy szerint nem vagyok híve a többizzós függesztékeknek, inkább feltennék két egyformát egymás mellé, de ezt nyilván mindenki saját ízlésének, stílusának és pénztárcájának megfelelően válassza ki.








A direkt megvilágításhoz leginkább az úgynevezett függesztékek a legmegfelelőbbek, melyek a plafonról lelógva adják fényüket. Ezek közül is az étkező fölé érdemes a lefelé forduló búrákat megcélozni, hogy még koncentráltabb legyen a világosság. Nem hátrány az sem, ha a lámpa külön kapcsolható, és erőssége szabályozható. A jókedvű családi étkezésekhez maximumra tekerjük, egy romantikus, kétfős vacsorához pedig néhány gyertya vagy mécses kíséretében kissé lejjebb.

A világítóberendezések száma stílusban, funkcióban is gyakorlatilag a végtelenhez közelít, a piac tömve. Érdemes tehát némi időt szakítani a legmegfelelőbb stílus, a legpraktikusabb funkció kiválasztására. Összeállítottam egy kicsi vidékikonyha kollekciót azokból, amik nekem a legjobban tetszenek. Valószínűleg nem mindegyik kapható a kerületi obiban, de ha már ennyire fontos a szerepe, keressük meg a legmegfelelőbbet.




Kellemes böngészést és tartalmas időtöltést kívánok az étkezőasztal körül!

Képek forrása: pinterest, internet